Az 1923-ban született Bert Trautmann egy, a gazdasági válság miatt elszegényedett családban nőtt fel Brémában, és már nagyon fiatalon kitűnt a különböző labdajátékokban, de atlétikában is nyert helyi versenyeket. A második világháború kitörésekor műszerészsegédként dolgozott, majd 1941-ben a Luftwafféhoz került, előbb rádiósként, majd ejtőernyősnek képezték ki.
A keleti fronton kiváló harcossá vált (Vaskeresztet is kapott), majd nyugaton is harcolt, és szívósságára jellemző, hogy szovjet hadifogságból, valamint a francia ellenállóktól is meg tudott szökni. A háború végén brit fogolytáborba került, és a northwichi gyűjtőben kezdett komolyan foglalkozni a labdarúgással. Egy meccsen beállt a kapuba, és pályafutása további részében ott is maradt.
Trautmann káprázatos reflexekkel és megérzésekkel rendelkezett, és ez jól jött a tizenegyeseknél: karrierje során a neki rúgott büntetők 60 százalékát hárította! Ellenfelei szerint gyakorlatilag gondolatolvasó volt…Az akkoriban egy farmon dolgozó Trautmann először az St. Helens Town kiscsapatában játszott, és hamarosan százak mentek ki a mérkőzéseire csak azért, hogy a kiváló képességű német kapust lássák. Egy ízben a St. Helens általában néhány százas szurkolótábora 9000 főre duzzadt a helyi Mahon-kupában.
Teljesítményére felfigyeltek az élvonalbeli csapatok is, és végül a Manchester City szerződtette. Legnagyobb sikerét 1956-ban aratta, amikor az év labdarúgójává választották, és FA-kupát nyert a Cityvel, méghozzá elképesztő körülmények között. A Birmingham City elleni döntőn 15 perccel a vége előtt ütközött Peter Murphyvel és a földön maradt, de láthatóan megszédülten tovább folytatta a mérkőzést. Trautmann még több védést is bemutatott, az pedig csak a finálé után derült ki, hogy az ütközés következtében elmozdult öt és eltört egy nyakcsigolyája.
A hőstettével legendássá váló hálóőr 545 meccsen állt a City kapujában, és 1964-ben 47 ezer fős tömeg köszöntötte a búcsúmeccsén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése